Spanyolok

Paco de Lucia és a borok – spanyol borok kóstolója a Dóm Hotelben (2014. 03. 18.)

Fotók a Galériában!

A bor halhatatlan, az ember halandó. A negyedik szegedi mesterkurzus kapcsán, hogy jön ide a közel múltban elhunyt gitáros emléke? Belátom, öncélú párhuzam, de az első bornál eszembe jutott, és a tizenharmadikig el is tartott. A flamenco ereje és szenvedélye megjelenik ezekben a borokban, ez meggyőződésem, ahogy Don Qujiote-nek (ha már „hispánozunk”) is az volt a lovagi létforma.

A hazai kereskedelemben is elérhető tételek egységes képet és hangulatot mutattak, és ezzel nem uniformizálom a Tempranillo-t a Garnacha-val, a Garnacha-t a Mencia-val vagy épp a Cabernet sauvignonnal. Csak vörösöket kóstoltunk, mindegyik a hordó és a gyümölcsök barátságáról, nászáról szólt. A magas alkohol csak a címkén érzékelhető, de semmi nehézkedés, „csak” finom struktúra és elegancia. Itt sok a szőlő, a sokból arányaiban kevés jó terem, de abból a kevésből, hála a legújabb kori stílusváltásoknak, a környezeti hatásoknak és a kiváló szőlőfajtáknak, ezek a spanyolok igen szép borokat készítenek.

Nagy kedvencem volt Alvaro Palacios Carmins 2011-ese (Garnacha és Carinena házasítása Prioratról/ból), a Terra Personas Negra 2009. (Garnacha és talán Syrah házasítása), de a célszalagot kétségtelenül a Bodegas Benjamin de Rothschild and Vega Sicilia Macán 2009-es Tempranillo-ja szakította át.

Robert Parkernek igaza volt a 93 ponttal, bár hogy R.P-nek mikor van igaza, nem nagyon érdekel.

Szép sor volt, nagy élmény is volt, Mészáros Gabriellának pedig újra csak nagy-nagy köszönet az előadásért, és a borok összeállításáért, Hálóné Tápai Annának pedig
a szervezésért.                                                                               

Kiss Attila