Syrah fajtakóstoló

 

Syrah fajtakóstoló a Mesterkurzuson!
Egy szakértő hallgató, Kiss Attila tollából...

 

Fotók a Galériában!
syrahA 2013. október 22-i Syrah fajtakóstoló „Mesterkurzus” - amely Mészáros Gabriella szakmai előadásával és irányításával zajlott - engem egyértelműen meggyőzött a fajta szeretetét illetően. Lehet, hogy én mozdultam rá későn, lehet, hogy annak magyarországi fejlődéstörténete körvonalazta nehézkesebben a magamfajta, szakmán kívüli számára a fajta jellegét, borának jellegzetességét.

 

Az évekkel ezelőtti néhány hazai próbálkozás azt próbálta elkövetni velünk, amit néhány borászat kb. másfél évtizeddel ezelőtt a Sauvignon blanc fajtával. Majdnem elhittük, hogy a túlzóan korai szüret adta illat- és aromavilág a fajta jegye. Nem az. Ahogy a Syrah esetében sem fajtajelleg az égett gumi és a túlzóan sok bors jelenléte, sem illatban, sem ízben. Mindegy, nem rovom fel ezt a szakmának, sőt: én is úgy tanulok, ha ők is tanulnak.

 

A 12 kóstolt tétel fele magyar volt: Konyári 2011. (Balatonboglári borvidék), Jandl 2007. (Soproni borvidék), Weninger 2003. (Soproni borvidék), Heimann 2011. (Szekszárdi borvidék), Takler 2009. (Szekszárdi borvidék), Kreinbacher 2009. (Somlói borvidék). Mindegyik hibátlan, más-más karakterrel. 

 

A nemzetközi „hatos fogat”: Oxford Landing Estates 2011. (Dél-Ausztrália), Penfolds 2008. (Dél-Ausztrália), Torres 2009. (Spanyolország), Cono Sur 2008. (Chile), Chapoutier 2010. (Franciaország), Jaboulet Ainé 2007. (Franciaország).

 

A magam tetszésindexét persze én is lejegyeztem, de személyes véleményemtől sokkal fontosabb, hogy ez a spontán kereszteződéssel létrejött fajta, amely szülei anyakönyvi kivonatát már rég elvesztette, csodákra képes, és ezer arcát mutatja a világ egymástól távol eső vidékein. Szülőhazájában, a Rhone-völgyében, a Hermitage „férfihormonokkal” telt tételeit és a teljesen más illatú és aromatikájú chilei borok buja, áfonyás, feketeribizlis hangulatát ugyanannak a szőlőfajtának köszönhetjük, mindegy, hogy az Shiraz vagy éppen Syrah.

 

Kétségtelen tény, hogy a valódi minőség megismerésének lehetősége nem olcsó, de a közösségi kóstolás kerete épp ezt tette könnyebbé. A tizenkét tétel - az élményen túl – „csak” a rákukucskálás lehetőségét adja, valamint annak bizonyosságát, hogy a fajtát nem a padlógáz égett gumiszaga és a nagykonyhai kiszerelésű feketebors boldog házassága szülte. Jó pedigré csak jó szülőktől származhat.

 

Köszönet az Ősöknek, köszönet a Szervezőknek!